**** kutya palota *****

Nem az a legjobb barátod, ki emlékkönyvedbe ír,

               hanem az, ki veleg együtt érez, veled együtt sír.

               Két szócskát írok neked : mindig és soha;

                   Légy boldog mindig, de szomorú soha.

        Kis Petőfi nem vagyok, verset írni nem tudok,

       csak azt írom könyvedbe: légy boldog örökre.

      Száraz ágon ül egy veréb, emlékkönyvbe ez is elég.

   Ha nem lenne ennyi elég, szálljon mellé még egy veréb.

Az élet útja kétes és nehéz, vezéreljen rajt egy túlvilági kéz.

  Ha lépsz, gondold meg léptedet, mert visszalépni nem lehet.

 Ha majd egyszer évek múltán, hajad fehér lesz, kezed reszkető,

kisunokáid közül a legkisebb egy könyvet vesz elő:

"Nézd nagymama egy könyvet találtam!"

S te felnyitod a kis könyv fedelét, s eszedbe jutnak a régi arcok,

Valaki, kit tán rég takar a sír..s kisunokáid félre összesúgnak:

"Nézzétek, a nagymama sír."

 Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak!
Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad!
Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett a legszebb virág fakad.

 Minden ember lelkében egy dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.
S csak kinek szép lelkében az ének, az hallja csak mások énekét is szépnek.

 Mit kívánnék egyebet, csendes lépésedet kísérje szeretet
életed legyen örök nyár, kevés felhő, sok-sok napsugár.

 Ha szívedben sok a bánat, ne meséld el fűnek-fának,
Nem baj, hogyha fáj, ha vérzik, ne mondd el, hisz úgysem értik.
Ha megtanulsz valakit igazán szeretni, próbálj meg hozzá mindig hű maradni,
Mert szeretni könnyű, csak ösztön az egész, de hűnek maradni sokszor igen nehéz..

 E könyvbe emlékverset teszek, gondolj rám akkor is, ha nem leszek,
Tudom mi az élet, egy hervadó rózsa, gondolj arra, ki e pár sort neked írta.

 Sírva jöttél a virágra, s körülötted mindenki örült,
Igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva menj el a világból, s körülötted mindenki sírjon.

 Gyönyörű az, ha az ember célba lát, és el is éri azt tűzön-vízen át.

Most még összekötnek az iskolapadok,
most még együtt játszunk, még nem vagyunk nagyok,
de ha egyszer a mi útjaink is széjjelválnak, marad-e emléke e kis barátságnak?

 Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem,
  Hanem amit tűrni kell, mosolyogva, csendesen.

 Ha majmot látsz ülni a fán, húzd meg a farkát és gondolj rám!

Virágos legyen az életed, mint nappal a kikelet,
Három csillag vezéreljen: Hit, remény, szeretet!

 Ha bajban melletted áll a barát, akkor biztos lehetsz benne, hogy ő igazi barát.

S ki nem áll melletted, tudd, hogy őt már elvesztetted.

 Azt kívánom légy szerény, mert ez egy szép erény,
Legyél okos ne pedig önfejű kos.

A visszahúzódás nem mindig jó, de a tudás érzete kiváló.
Az önbizalom sokat jelent, ismerekedésre vezet.
A butáknak sok szerencse kell, de az okos minden reggel aranyat lel.

  Nemes önbizalom, de ne az önhittség rugói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig itt e földi létben
Ember lenni mindig, minden körülményben.

Mint egy virág, olyan vagy, oly tiszta, oly szelíd.
Elnézlek és szívemhez a bánat közelít.
Kezem véd könyörögve meghallgat tán az ég.
Ilyen maradj örökre, ilyen kedves, tiszta, szép!

 Emlékül mit írjak egy ifjú lánynak
Kire még az élet örömei várnak. Ki még nem csalódott, kit még nem ért bánat.
Emlékül legjobb lesz, ha azt kívánom: legyen az életed hosszú, édes álom
Álmodjál csendesen mindenféle szépet, és ne tudd meg sohasem mi is az az Élet!

 A barátság olyan, mint a hegedű húrja, ha egyszer elszakad, össze lehet ugyan kötni, de már csak hamis hangot ad.

 Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd.
Úgy ingyen ahhoz senki sem jut el,
Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsölettől soha el ne térj,
Sem indulatból, sem pedig díjért! (Petőfi)

 Kis barátnőm naplójába mit is tudnék írni?
Ne tanulj meg kicsi (pl)Kati soha soha sírni.
Legyen boldog minden órád, boldog minden perced.
Jöjjön el érted is a mesebeli herceg.

 Életednek nyíló országútján ezer reménnyel indulsz kislány.
Reményeid mind-mind valóra váljanak, légy boldog akkor is, ha az ifjúság elszalad.

 Evezz, evezz az élet tengerén, csak ki ne köss a bánat szigetén.
Legyen erőd tovább evezni, s a boldogság szigetén kikötni.

 Ha leírod a neved a porba, az első futószél elhordja,
de ha a neved kősziklába vágod, azt évek múltán is megtalálod.

Az életben legjobb fiatalnak lenni, mindennek örülni, s vidámnak lenni.
Ha sírnod kell, akkor is nevess, ne gyűlölj senkit, mindig csak szeress.

 Sose haragudj meg arra, ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés, lásd a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki sem rossz, lásd be jók az emberek.
Valakiért mindenki harcol, valakit mindenki szeret.

 Ha bölcsesség költözik a szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked,
Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged,
Megment a helytelen úttól és az álnokul beszélő emberektől.

 Kék ibolya, zöld nefelejcs, engem soha el ne felejts.

 Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya,
Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága.
Örömöt adhat egy kunyhó is eleget,
Csak a szív legyen sorsával elégedett.

 Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik,
de mindennap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni. /Herakleitos/

 Legyen a sorsod bármily mostoha, E pár sort ne feledd soha!
Ma még nyíló virág az élet, De a vihar téged is letéphet.
Akit szeretni tudsz, csak szeresd És ne sírj, mert nem érdemes.

 Míg gyermek vagy, élsz gondtalan, Nem tudod mi vár reád.
De eljő az idő, mikor az élet Neked is gondot ád.
Játsszál, mulass, szórakozz, De azért tanulj,
Hogyha jönnek a gondok Könnyebben boldogulj!

 Az élet egy angolkeringő, Melyet eltáncolsz a sírig.
Életed csak attól függ, Kivel táncolod végig!

 Sok szép emlékvers díszíti könyvedet,
Én itt hátul őrzöm őket, Hogy el ne szökjenek.

 Ha majd egyszer könnyben lesz a szemed, Ha szomorú és magányos leszel,
Ha majd nem tudod éppen elfogadni a világot, Érezd, érezd, hogy fogom a kezed,
Veled vagyok és tudd, hogy valaki nagyon szeret !!!!!

 Az élet, a sors mindenkivel játszik, Hatása nem múlik el nyomtalan.
Ha az arc meg is változik, A szív, s benne az emlék megmarad!

 Nem tudod mit hoz majd a sorsod, Mosolyt hoz-e vagy könnyeket,
Tanuld hát feledni a rosszat, S őrizd meg a boldog perceket!

 Nem tudod, mit rejt a sorsod?
Mosolyt hoz-e vagy könnyeket?
Tanuld emg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket.

 Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg, mit is élt át és mi volt az élményei értelme.

 Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
És tartsd tenyeredben a végtelent.

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat